Mit kapnak, hogyan kapják?

Dunántúli Napló                                   1980. június 20..

Előszónak csupán egyetlen kérdés kívánkozik ide. Az ugyanis, hogy milyen a távol eső falvak, települések áruellátása? - Vagy laza köznapi nyelven: mit, hogyan, mikor kap a „préri"?

A helyszínek

A ,préri" ezúttal Baranyahidvégen kezdődött, ott fékeztünk, a vegyesbolt előtt. Baromfitenyésztő falu Baranyahidvég, ezért főként a baromfitápról kérdezgettük a boltost, de másfélékről is. Fleisz József néhány hónapja Iett csak kereskedő, így a pályakezdet nehézségeit egyszerre érzi :

Délutáni csúcsforgalom a kétújfalui vegyesboltban

-Először is a tévére, rádióra haragszom. Miért reklámozza például az almaszappant, amikor falun nincs, Iegfeljebb szaküzletekben, S a vevők engem sürgetnek. Pontatlan az italszállítás. Üdítőt meleg időben kevesebbet kapunk, nem elég. Olyankor ritkábbon is jönnek. Tegnap itt voltok a nagykanizsaiak, de semmit sem hoztok, sőt, a göngyöleget sem vitték el, mondván, hogy nincs az elszámoláshoz üres Iap a tömbjükben. Sok a drága külföldi, kevés a hazai sör. Az italellátás szervezése végett kevés Iesz majd az a néhány forint, amit telefonszámlaként elszámolnak, nekem kell majd a sok sürgető hívást fizetnem. A táp? - Hát előfordul, hogy megrendelem, s csak 7-8 nap múlva érkezik meg, pedig csak öt kilométerről, Vajszlóról kell elhozni. Mire ideér, néha már nem is kell, mert a kiscsirke fejlődésében egy hét fontos idő. A kenyeret pedig nemegyszer este fél ötkor kopom, de kaptam már este 7-8 órakor is.

„Kilőjük" magunknak
Révfalut. Tényleg megyeszéle, sőt országszéle is, onnét már a Dráva állja el az utat, túl - Horvátország, Drávaiványinál vissza kell fordulni, mert utat építenek. Kanyarodunk Drávasztára felé, a faluszélen fogsorkoccantó gödrös legelő. Vissza! Másik faluszél, ott meg a gáton sorompó állja el az utat. Elindulunk a Iapos IegeIőn, egy tócsa, kettő, három, a negyedik már tengelyig ér, gyerünk azért: milyen Iehet az áruellátás egy ilyenmód elzárt faluban? De, ott o határőrség : Vissza ! -Mit esznek. mit isznak hát a révfalusiak?

Kétújfalu.
Kelepáti Adám, a Szigetvári ÁFÉSZ 727-es vendéglátó üzletében, ódon hangulatú házban szolgálja ki a szomjas helybélieket, Háta mögött a polcon kapásból megszámolva is húszfajta ital áll, szeszes, meg nem szeszes. Szerinte:
-Üdítőital-ellátásunk igen jó. A pécsi sörgyár háromfajta üdítőt is hord rendszeresen és időben. A hordós sör viszont akadozik. Ma is kihoztak 10 hordó cseh import sört, de csak 8-at vettem át. Megállapodás, hogy egyszerre hoznak drága külföldi és olcsóbb hazai sört is, de ez sajnos lökésszerűen. és nem együtt érkezik. Ami pedig drága, azt a vendég jogosan nem veszi meg.

A másik megyeszéle. Kissé összevissza elhelyezett, hiányos útjelzőtáblák miatt, kétszer nekifutunk -a semminek, így hívják erre a döcögős, erdőbe, mezőbe vesző, Somogy felé tartó földutakat. Mondják, nem egy Balatonra siető külföldi vág neki emiatt o somogyi erdőhátnak. Végre: Vásárosbéc ! A bolt, az italbolt faIán tizenegy kedves fecskefészek, odabent a vegyesboltban almaillatú mosóport is árulnak. Két asszonnyal beszélgetünk a melegzöld fűsor mentén, a járda szélén. Egyiknek sem jut hirtelen eszébe, hogy valamit nem kopott volna meg az utóbbi időben ebben a kis üzletben. A túrajáratok pontosak, Iegfeljebb néha nem friss a kenyér. Megkerestük a felvásárlót is:
Povolni Józsefnét. Az mondta:
-A baromfitáp két napon belül mindig itt van !
Joó József, a kocsmáros, éppen szünnapos. Lófogattal trágyát hord, de odabent áll egy Trabant is. Olyon ez, mint a fecskefészek az almaillatú mosóporral: megyeszéle. 1980-ban, Joó József véleménve:
-Hordós sör van, üveges szalon sört nem kapok, a falu meg kívánja, kéri, várja. A Iengyelt is megisszák, de szeretném néha, hogy illetékesek Pesten, Pécsett hallják, amit ivás közben mondogatnak rájuk. Az üdítőellátás viszont pontos, mert azt már az afész szervezte meg, szerződéssel biztosította. Mindig elegendő, s még a boltban is van, ha én éppen bezárok.

A válaszok


A Sellyei ÁFÉSZ kereskedelmi föosztályának vezetöje,
dr. Dibusz Ferenc:
-A baranyahidvégi tápellátás nem könnyű. A szövetkezetnek csak akkor éri meg a fuvar, ha éppen minden igényelt tápfajta szállításra készen áll a vajszlói üzemben. A boltosnak nagyobb tartalékokkal kell majd dolgoznia, hogy így enyhítsük a gondot.
A "bevehetetlen"
Révfalut pedig telefonon hívtuk fel. De helyette a drávafoki tanácstól Ágoston Lajos titkár jelentkezett. Így tudtuk meg:
-Már csak mindössze nyolc házban Iaknak Révfaluban. Az útlezárásig hetente háromszor nyitva állt, ilyen kevés embernek is, a bolt-italbolt. Most pedig jó előre ellátott bennünket a Sellyei ÁFÉSZ mindennel, s köszönjük, hogy ilyen kevés emberért is ennyit költött a szállításra, tartalékra.

Végül is…

Végül is a helyzetkép nem rossz. A gondok érthetőek. A vásárosbérci almaillatú mosópor, a
révfalusi nyolc ház példás ellátása korszerű kereskedelemszervezésre vall. Az újságíró azonban még a kevés gondot is hivatásszerűen számonkéri. A baranyahidvégiek is például ezen a kurta ötkilométeres távon valamiféle saját erővel, tsz-, vagy olyan régi, de bevált koláka-összefogással, egymást sorban kisegítve is elhozhotnák a tápot. Mert a csirkehús a városnak, az ára pedig nekik fontos. A sörellátás, mivel mégiscsak ez az ital a Iegkisebb szesztartalmú, egyszer már "nagy megyei tanácskozást", alapos szervezést kíván, hogy mindegyik felet meghallgatva végre rend Iegyen a sörutakon is.

Földessy Dénes