Dunántúli Napló 1999. szeptember 22.

Most lesz út. Különös dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy megvalósulhasson. Például védetté kellett nyilvánítani a területet. Ez persze független volt az út építésétől: a Duna--Dráva nemzeti parkról van szó. Ami a természetvédők számára azt a kötelezettséget is megfogalmazta, hogy láthatóvá tegyék e vidék értékeit. Ezért a DDNPI--mondja Horváth Ferenc (első kis képünkön), Drávasztára polgármestere - igen hatékony erkölcsi támogatást adott ahhoz, hoy a 3300 méteres szakaszon az aszfaltút megépülhessen.

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ennél kicsit tovább ment. Amikor az illetékes tárca kerékpárutak építésére a múlt évben pályázatot írt ki, a sztárai önkormányzattal megegyeztek, hogy a pályázó polgármesteri hivatal önrészét a vízügyesek fedezik. Ez pedig csknem 20 millió forint. Majd' 50 százaléka a beruházás teljes összegének. Ezen túl további oldást jelentett, hogy a „szent területet", a közlekedők elől elzárt Dráva-töltést átengedték, sőt felajánlották az út megépítésére.
A kerékpárút egyébként átéri a Barcstól a Dunáig terjedő teljes hosszt, ebből a Dráva-töltés prsze csak addig kanyarog a folyó mellett, amíg az el nem távolodik a határtól. Teljesen ezt a szakaszt sem lehetett kerékpárútnak felhasználni.
- A lehetőség ugyan végig fennáll--mondja
Pecze János, a Vízig osztályvezetője -, ám egy részen a töltést 60-80 centiméterrel meg kellene magasítanunk. Ehhez a tervek, részben már a kiviteli tervek is készen vannak, a munkák fedezéséhez szükséges pénzről azonban nem mi döntünk. Talán ősszel meg tudjuk kezdeni a munkát.

Csak a töltésmagasítás után folytatódhat majd a kerékpárút építése is.
Az „úttalan út" időszakára azonban vissza kell kanyarodnunk, hogy kiderüljön, mennyire fontos ez az aszfaltcsík.
Nagy esőzések, mély sár idején Révfalu megközelíthetetlen volt - csak gyalog. Ám a település még élő korában kellett a kenyér, az ellátás, s ilyenkor bajba jutottak az itt lakók. Mint ahogyan a mentőautóra szoruló, a gyors orvosi ellátást igénylő betegek is.
Némiképp megváltozott a helyzet, amióta a megüresedett házakat - úgy hírlik, ma már egy sem gazdátlan a 300 telkes faluban - megvásárolták a „telepesek". Ők autóikkal sokat segítettek a helybelieknek, ha sürgősen szükség volt valamire, illetve rajtuk és a révfalusiakon a határőrök, akik mindig kirángatták őket a sárból.

A faluba vezető új utat hamarosan átadják

- Nagyon rendes palik ! - szögezi le dr. Szabó Pál (második kis képünkön) pécsi ügyvéd, az egyik révfalui ingatlan most már inkább régi, mint új tulajdonosa. - 1988-ban némi remény villant. Akkor ugyanis kijelölték az építendő út vonalát, mintegy 500 méter hosszan le is szórták zúzott kővel - ám akkor jött Reykjavík. Azaz a Gorbacsov - Reagan találkozó, ami a globális enyhülést jelentette. Nem kellett a „hadiút" a Dráva mellé sem. A követ összeszedték, elszállították, a kitűzött útról mindenki elfeledkezett.

Mi annak idején felajánlottuk a megépítéséhez a közreműködésünket. Mostanáig útpénzt fizettünk a töltéskorona használatáért, évente 5-6000 forintot. De nem csak arról van szó, hogy mi járhassunk be autóval Révfaluba. Ezen a környéken általában hiányoznak az összekötő utak. Ha például valaki Felsőszentmártonból Drávasztárára szeretne menni, a légvonalbeli 10 kilométeres távolság helyett ennek a négyszeresét autózhatja.

A most szeptember végére várhatóan átadásra kerülő kerékpárút - ennek építésére írta ki a minisztérium a pályázatot - 2,4 méter széles. Ahhoz, hogy biciklik karikázzanak rajta, meglepő méret. Pecze János kisegít: ez a felső határ a kerékpárutak esetében. Azt, hogy ilyen úton autók is közlekedhetnek-e, nem zárja ki. Mint mondja, árvízvédelmi - megelőzési munkák során erre egyenesen szükség is lehet. Horváth Ferenc polgármester óvatosan jelzi: tárgyalások kérdése lesz, hogy a Vízig engedélyezi-e majd a Révfaluba tartó telektulajdonosoknak az út használatát. A vízügyi szakember azonban kategorikusabb. Igazgatói döntést igényel, másrészt egyelőre úgy látja, hogy erre nem lesz mód, mert ha keveseknek meg is engednék, ezzel vélhetően „felhúznák az út zsilipjét". A túlzott forgalom pedig se a vízügynek, se a természetvédelemnek nem használna. Az útnak sem.
Ez esetben nem sok kérdés marad. Tényleg kellenek-e az összekötőutak, s ha igen, miért nem lehet ezeket használni? Ha pedig nem, akkor miként nyithatna a Duna-Dráva Nemzeti Park az idegenforgalom előtt? És hogy végleg feledésbe merül-e: Révfalut eredetileg kiemelt üdülőfalunak szánták.

Mészáros Attila

A hangulatos tornácos házak ismét gazdára találtak