Forrás: Új Dunántúli Napló                                                    2006. január 14.

- Hát nézzük csak - gondolkodik el Brezovics Jenő polgármester -, ezt így még nem is kérdezték tőlem. Annyi bizonyos, hogy a település horvát nevében - Krizsevce - a „krizs" keresztet jelent, de hogy a többi mi, nem tudom.

Drávakeresztúr ugyanis korábban többségében horvátok lakta település volt, nem is igen hangzott el más nyelven szó a boltban, az utcán, a kocsmában, persze a konyhákban sem. Most már megváltozott a népességösszetétel, de
Brezovics Jenő még mindig megkér, beszéljünk lassan, hogy „átfordíthassa" a hallottakat horvát gondolkodására.

- Sajnálattal tapasztalom, hogy bár fiataljaink csaknem mindegyike érti horvát anyanyelvét, ám hiába szól a beszéd horvátul, ők már magyarul válaszolnak.

A polgármester egyben falugondnok is, és már a múlt évben önerőből újra cserélt falubuszt is vezeti



Egy anyanyelv, egy kultúra kerülhet veszélybe, ha marad a tendencia.
Brezovics Jenő mégis bizakodik mostanában, „talán a közeljövőtől egy fiatal hölgy összefogja gyermekeinket", mert hát Drávakeresztúr a hazai horvát kisebbségi lét egyik szigete.

Meglehetősen elzárva, ezt hozzá kell tenni. Nem csak zsáktelepülés volta, a munkahely hiánya, a lakók el-elköltözése, hanem megközelíthetősége okán is. Például a körjegyzőség Felsőszentmártonban van, de ide csak egynyomsávú, igen vacak út vezet, a buszok nem is járnak rajta. Nem csoda, hogy a hatvanportás faluban az önkormányzat több mint tíz üres telke régóta vár vevőre. Vasárnap ide busz nem jön be, vagyis busszal kimenni sem lehet a faluból.

Elneveti magát a polgármester, amikor a Drávakeresztúrhoz tartozó
Révfalu kerül szóba.

- Valóban - helyesel -, az előbbit többen ismerik, mint az „anyafalut". Hát ha még tudná, hogy
Révfalu korábban egyházilag Drávasztára filiája volt, s csak nem régóta került ilyen vonalon is hozzánk. Egyébként a falunkból nem is lehet odamenni, csak Sztára és Szentmárton felől, kerékpárúton. Mindegy, nekünk kell ott is rendben tartanunk a közterületeket, nem kevés pénzbe kerül. Viszont szeretnénk idén felújítani Révfaluban Jézus Szíve ünnepére a haranglábat, erre a pénzt pályázaton megnyertük, s tervünk, hogy népes rendezvénnyé szervezzük. Annak reményében is, hogy ismét átkelőhely lesz Révfalu.

A cél a közösség megszervezése, megtartása. Jelenleg nincs hol összejönniük se az időseknek, se a fiataloknak. Ezt szolgálja a Közösségi Ház folyamatos felújítása, készül a klubszoba, a könyvtár, az orvosi rendelő. Ugyanilyen fontosnak érzik a kívülről rendbe tett templom belső terének felújítását. Ha lenne ehhez egyéb forrás is, az önkormányzat is adna pénzt.

Kereszt és úr
Olvasom a faluról, hogy a közeli sztáraiak régen az ittenieket tarka horvát népviseletük nyomán zsergáninak nevezték. Valamint arra is rábukkanok, hogy a "keresztúr elnevezés a kereszt és úr főnevek összetétele, arra utal, hogy a falu kápolnáját Szent Kereszt tiszteletére avatták fel". Korábban ugyanis szokás volt, hogy Jézus keresztfáját is urazták. Egyébként Horvátország innen, persze a Dráva túlsó partján, mindössze egy kilométerre van - nem véletlen Révfalu neve -, s ott is van egy Krizsevce. Korábban szóba került testvértelepülési kapcsolat felvétele, ez azonban elmaradt.